aug 09

Legújabb titkos háttérhatalmi szimbólum: A Vörös Nap

Módosított fotó

Eredeti fotó

Itt  példa.

A magyarországi liberális sajtó tevékenysége összefüggést mutat az amerikai sajtóorgánumokban rendszeresen megfigyelhető “képi hibákkal”. Az amerikaiakkal együttműködő magyarországi újságírók egy ismétlődő jelleggel megfigyelhető “vörös nap” szimbólummal kapnak jelzést arra vonatkozóan, ha egy személy ellen lejárató kampányt kell indítaniuk. A közelmúltban több magyar kormánypolitikus ellen is azt követően indított offenzívát a liberális sajtó, hogy a jelzés egy amerikai sajtóorgánumban megjelent. Később ugyanez a jelzés volt látható más, Washington külpolitikai érdekei ellen cselekvő európai politikusok, többek között Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front vezetője, és Thomas de Maiziere német belügyminiszter esetében is.

Le Pen esetében egy évekkel ezelőtti bírósági ügyének elővétele, Maiziere esetében a sajtó lejárató kampánya követte a jelzés sajtóban való megjelenését.

Magyarország és Horvátország közt az utóbbi hetek során a korábbinál intenzívebb diplomáciai konfliktus vette kezdetét, ami a horvát határon épülő kerítés miatt a magyar külügyminiszter és horvát politikusok közti ellentétként jelent meg a sajtóban. A horvát sajtóorgánumok azonban nem a kerítésépítés miatt támadják Szijjártó Péter személyét, hanem amiatt, mert arra külföldi titkosszolgálatoktól jelzést kaptak.

Az amerikai sajtóorgánum helyett térségi sajtóban leadott jelzést természetesen a magyar média képviselői is értik, így elképzelhető egy újabb lejáratási hullám a külügyminiszterrel kapcsolatban. Az ügy érdekessége emellett, hogy Thomas de Maiziere német belügyminiszter és Szijjártó Péter személye ellen ugyan azon intézkedés miatt indul offenzíva: az irányításuk alatt álló hivatal lépéseket tesz az Európába irányuló migránsáradat fékezésére.

 

További pár példa. 

 

 

Júl 26

Kik is a liberálisok?

Itt élnek közöttünk, és mi mégis alig tudunk róluk valamit. Miután valami miatt nem készülnek olyan közvélemény-kutatások, amelyeknek az a felütése: „Miért gyűlöli Ön eszelősen azt az országot, amelyben született és azt a nemzetet, amelynek a nyelvét beszéli?”, ezért tudományosan sincs rendesen kikutatva a kérdés.

De hála az Indexnek és a HVG-nek, tegnap a lehető legpontosabb választ kaphattuk erre a kérdésre. Mindkét orgánum közismerten független, objektív, szinte már tudományos folyóirat igényű, kommentelőik pedig a Magyarországon élő emberek (majdnem azt írtam „magyarok”) legjobbjai, legokosabbjai, legkevesebbjei, legműveltebbjei közül kerülnek ki. A kommenteket (különösen a HVG-nél) érdemes olvasgatni, ugyanis tanítani lehet belőlük azt, miért nem szabad három fantáziátlan bérkommentelővel megíratni (egy amúgy is gázos cikkhez) háromszáz kommentet. Arra nem is akarok gondolni, hogy ezek valódi kommentek, mert akkor nagyobb bajban van az ország pszichiátriai betegségek dolgában, mint gondoltam.

Először a HVG „Itthon”(!!!!) rovatának „Soros lotyójának nevezték és lehülyézték autista gyermekét” hívogató című írása került elém, amely egyébként a 24.hu írásának átvétele, aki egy meg nem nevezett blogra hivatkozva írja meg a történetet.

Tehát biztos megtörtént és pont így…

Én ezt az írást tiszta szívvel ajánlom mindenkinek. Pontosan leírja a valóságot, amelyben a liberálisok élnek. Minden magyar embert a cikk olvasása hatására el fogja önteni az endorfin, vagy úgy fogja érezni, hogy jófajta kisüstit nyeldekel, mert rájön, milyen szerencsés is volt eddig az életben.

A 24.hu-HVG cikkének főszereplőjét, Dórát, aki autista gyermekét sétáltatta éppen, Pestisrácok.hu olvasók támadták meg, mert gyermeke busznak történő integetéséből azt a következtetést vonták le egy cikkünk hatására, hogy ő sorosista lotyó. Ennyike.

Az akció annak a kampánynak a része, miszerint a liberálisok szerint a szociáldarwinista kormányzat arra játszik, hogy a betegek, rokkantak és az őket ápolók éhenhaljanak. Hulljon a férgese. Suhajdabábonyban már épül a koncentrációs tábor, ahová a nem kormánypárti szavazó ápolási díjasokat deportálják majd a Pestsrácok.hu által felheccelt kormánypárti egészségesek.

Némileg szolidabb előadásban ezt a műsorszámot élvezhetjük ki az Index blogterében is, az „Örömterv” nevű blog előadásában.

Szerzőnk itt három napnyi hányattatásait énekli meg, ahogy az örömterve keretében találkozik a bunkó lakossággal. Különös módon itt is képbe kerül az autizmus a szerző családjában. Minden napra jut egy konfliktus, amelynek tanúja hősünk, egy buzizás, egy fogyatékos gyalázás és egy játszótéri, homokozós udvariatlankodás egy másik szülővel. Nőnemű szerzőnk az első két esetben tétlen szemtanú, mert gyerekkel van, míg a harmadik esetben szenvedő alany a homokozóban őrizetlenül hagyott játékvödör miatt, amelyet gyermeke rövid távon használatba vett. Ebben az esetben arra is felszólítják, hogy ne tegezze a vödör tulajdonosának marcona anyukáját.

És aztán persze kilukadunk a félelemnél, meg a szabadságnál… Mert hol máshol…

A liberálisok tehát azok, akikkel több rossz történik egy hét alatt, mint a kedves olvasóval egy élet során. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy intézik ezt el maguknak. Persze a liberális újságok egymás ujjából szopják ezeket a történeteket, de második szerzőnk esetében még azt is elhiszem, képes volt úgy mozogni Budapesten, hogy ez a sorozat összejöjjön neki. Kemény munka van ebben, higgyük el. Ezek az emberek bunkónak találják az ügyintézőt, aki ránk mosolyog és mindenben segít nekünk, őket 30 ezerre bünteti ugyanaz a rendőr, aki minket ugyanakkora gyorshajtásért ugyanott, ugyanakkor csak ötezerre, mi holnapra kapunk időpontot a szakrendelésre, ők meg csak jövőre. Ugyanaz volt a matektanárunk, ő gyűlöli, én máig köszönök neki. Nekem egyetlen kollégámmal sincs bajom, neki mindegyikkel. Őket minden hülye megtalálja, minket meg nem.

Rohadt pocsék lehet liberálisnak lenni, minden rossz velük történik.

Vagy még hazudósak is. A valóságismeretünk alapján szerintem nyugodtan maradhatunk ebben.

És végül, hogy ne lehessen a szokásos, érzéketlenség vádat bevetni ellenünk:

Tisztában vagyunk vele, hogy mekkora feladat beteg hozzátartozót otthon ápolni éveken, egy életen át. Tisztában vagyunk vele, hogy ezt a munkát a magyar állam jelenleg nem ismeri el. Támogatunk minden olyan törekvést, amely ennek a helyzetnek a rendezését segíti. De nézzétek meg, kivel mentek ki tüntetni. A liberálisok még nem segítettek senkin. Csak saját magukon. Hála istennek mostanában már magukon sem. Nem ti szorultok rájuk, a liberálisok szorulnak rátok, a nektek járó figyelmet és részvétet akarják csak ellopni.

Júl 26

Gyűlölet a gyenge emberek utolsó fegyvere !

Tudod, mi történik akkor, ha valaki nem tud veled mit kezdeni? Utálni fog. Kivéve persze, ha fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik, melynek köszönhetően az elfogadás képességét a gyakorlatban is tudja alkalmazni. És ha ehhez még értelmi intelligencia is társul, akkor megértve Téged a közös megoldásra vagy a békés elengedésre törekszik. De az ilyen ember ritka. Nagyon ritka.

A legtöbben ezért inkább háborúznak. Gyűlölködnek, áskálódnak, kiöntik a másikra a saját szemetüket, és megpróbálják vele őt is bemocskolni. Ahhoz, hogy ez ne sikerüljön, fontos megértenünk, hogy nem rossz ember az ilyen, csak gyenge. Vagy nevezhetjük szociálisan alul képzettnek is. Sem a szüleitől, sem az iskolában, sem azóta nem tanulta meg a  hatékony konfliktuskezelés alapjait.

Ellenben megtanult félni attól, ami más, megtanult nyílt vagy rejtett agresszióval elnyomni mindent, ami a saját érdekeivel ellentétes (vagy amivel egyszerűen csak nem ért egyet, bár semmi köze az életéhez), és megtanulta szívből gyűlölni azt, akit vagy amit elnyomni nem tud, és kezdeni sem tud mit vele.

Közülük sokan ilyenek is maradnak, ezt érdemes elfogadnod. Nem azért, mert nem lennének képesek megváltozni (hiszen a legtöbb embernek minden adottsága megvan ehhez), hanem azért, mert nem akarnak. Mert ahhoz  bele kéne nézniük a tükörbe, és ez eleinte nagyon fájdalmas tud lenni. Fájdalmas és félelmetes dolog felismerni azt, hogy talán nem is a Te utad a helyes.

Ha próbáltad már, akkor pontosan tudod, hogy eleinte rohadt nehéz kérdőjelet tenni oda, ahova eddig pontot tettél (vagy inkább felkiáltójelet). Sokkal egyszerűbb elkönyvelni, hogy Te vagy az abszolút igazság birtokosa, aki tudja és meg is mondja a tutit, és mindenki, aki ellenkezik, bekaphatja. Sokkal egyszerűbb leordítani a másik fejét, vagy a háta mögött mérgezni őt sunyiban, mint meglátni benne az embert, akivel akár békében is élhetnétek együtt – vagy külön.

Olyan ez, mint amikor pisilned kell a medencében. Nagyobb erőfeszítés kimászni és megkeresni a legközelebbi WC-t, mint simán belehugyozni a vízbe, aztán odébb evickélni picit. Csak az a gond ezzel a stratégiával, hogy minél többször csinálod, a medence annál hugyosabb lesz – ráadásul nemcsak a másik ember úszkál benne, hanem Te magad is. Öngól.

Így van ez a gyűlölködő emberekkel is: nemcsak gyűlöletük célpontját mérgezik (ha hagyja), hanem önmagukat is. Ugyanolyan szükségletről van szó, mint a medencébe pisilésnél, csak itt a szükséglet nem fiziológiai, hanem szellemi szinten jelenik meg. A gyűlölködő ember szükséglete a belső lelki béke, amit ironikus módon külső harccal próbál elérni. Valahol felborult a lelki egyensúlya (közel sem az aktuális konfliktus kitörésekor, mert az ilyen ember legtöbbször a gyermekkori lelki sérüléseit cipeli), és mivel más eszköze jelenleg nincsen, ezért agresszív támadással próbálja helyrebillenteni azt. De ahogy a bölcs mondás szól: „háborúzni a békéért olyan, mint szexelni a szüzességért.”  Nem sok értelme van.

Persze érthető, miért választják annyian ezt az utat. Ez tűnik könnyebbnek az elején, és alapvető, még az evolúció által is támogatott tulajdonságunk az, hogy minimális energiabefektetésre törekszünk. Ugyan minek gyalogolna fel valaki a lépcsőn, ha ott van mellette a mozgólépcső? És minek fektetne időt és energiát egy konfliktus békés rendezésébe, ha ott van a (látszólagos) egérút: a másik ember erőszakkal történő elnyomása? A gyűlölködés a konfliktuskezelés mozgólépcsője. Csakhogy ez egy olyan mozgólépcső, ami mindig lefelé visz. Kivétel nélkül mindig lefelé.

„A gyűlölet már rengeteg problémát okozott

a világban, de még egyet sem oldott meg.”

Maya Angelou

Ráadásul az energiamegtakarítás gondolata is téveszmére épül. Valójában ugyanis sokkal több energiát emészt fel a gyűlölködés, mint a konfliktusok értelmes megoldása. Eleinte nem, mert a kezdeti szakaszban tényleg több ráfordítást igényel elgondolkodni és valódi megoldást keresni, mint egyszerűen csak ordítani és a másik személyét mocskolni, ez azonban hamar megfordul. Aki hajlandó elindulni a békés megoldás útján, és megbirkózik azzal a komoly feladattal, amit saját ego-jának elengedése jelent, az utána már nagyságrendekkel kevesebb energiabefektetéssel képes megőrizni ezt a hozzáállását. A gyűlölködő embernek azonban egész hátralévő életében rengeteg idejét és energiáját emészti fel a folyamatos harc, amit látszólag gyűlöletének célpontjával, valójában azonban önmagával vív nap mint nap.

Hosszútávon tehát a gyűlölködés a jóval energiaigényesebb stratégia, csak a legtöbben mire ezt felismernék, addigra a gyűlölködés már berögzült szokás lett számukra, és annyira terméketlenné vált elméjük táptalaja, hogy semmi más nem terem meg benne, csak a gyűlölet. Hiába szórod el a szeretet, a megértés, az elfogadás, a békesség magjait, nem hajt ki ott belőlük semmi.

A beszűkült gondolkodás egyetlen ellenszere a tudás, de a tudáshoz vezető kapu kulcsa az akarat. Aki nem akar befogadni új nézőpontot vagy ismeretet, azzal csinálhatsz bármit, minden próbálkozásod hiábavaló lesz. Egy gyermeknél még lehet esélyed, egy felnőttnél azonban már jóval kevesebb. Vannak persze kivételek, akik képesek változtatni. 

Sok sikert a változáshoz!