«

»

Júl 26

Kik is a liberálisok?

Itt élnek közöttünk, és mi mégis alig tudunk róluk valamit. Miután valami miatt nem készülnek olyan közvélemény-kutatások, amelyeknek az a felütése: „Miért gyűlöli Ön eszelősen azt az országot, amelyben született és azt a nemzetet, amelynek a nyelvét beszéli?”, ezért tudományosan sincs rendesen kikutatva a kérdés.

De hála az Indexnek és a HVG-nek, tegnap a lehető legpontosabb választ kaphattuk erre a kérdésre. Mindkét orgánum közismerten független, objektív, szinte már tudományos folyóirat igényű, kommentelőik pedig a Magyarországon élő emberek (majdnem azt írtam „magyarok”) legjobbjai, legokosabbjai, legkevesebbjei, legműveltebbjei közül kerülnek ki. A kommenteket (különösen a HVG-nél) érdemes olvasgatni, ugyanis tanítani lehet belőlük azt, miért nem szabad három fantáziátlan bérkommentelővel megíratni (egy amúgy is gázos cikkhez) háromszáz kommentet. Arra nem is akarok gondolni, hogy ezek valódi kommentek, mert akkor nagyobb bajban van az ország pszichiátriai betegségek dolgában, mint gondoltam.

Először a HVG „Itthon”(!!!!) rovatának „Soros lotyójának nevezték és lehülyézték autista gyermekét” hívogató című írása került elém, amely egyébként a 24.hu írásának átvétele, aki egy meg nem nevezett blogra hivatkozva írja meg a történetet.

Tehát biztos megtörtént és pont így…

Én ezt az írást tiszta szívvel ajánlom mindenkinek. Pontosan leírja a valóságot, amelyben a liberálisok élnek. Minden magyar embert a cikk olvasása hatására el fogja önteni az endorfin, vagy úgy fogja érezni, hogy jófajta kisüstit nyeldekel, mert rájön, milyen szerencsés is volt eddig az életben.

A 24.hu-HVG cikkének főszereplőjét, Dórát, aki autista gyermekét sétáltatta éppen, Pestisrácok.hu olvasók támadták meg, mert gyermeke busznak történő integetéséből azt a következtetést vonták le egy cikkünk hatására, hogy ő sorosista lotyó. Ennyike.

Az akció annak a kampánynak a része, miszerint a liberálisok szerint a szociáldarwinista kormányzat arra játszik, hogy a betegek, rokkantak és az őket ápolók éhenhaljanak. Hulljon a férgese. Suhajdabábonyban már épül a koncentrációs tábor, ahová a nem kormánypárti szavazó ápolási díjasokat deportálják majd a Pestsrácok.hu által felheccelt kormánypárti egészségesek.

Némileg szolidabb előadásban ezt a műsorszámot élvezhetjük ki az Index blogterében is, az „Örömterv” nevű blog előadásában.

Szerzőnk itt három napnyi hányattatásait énekli meg, ahogy az örömterve keretében találkozik a bunkó lakossággal. Különös módon itt is képbe kerül az autizmus a szerző családjában. Minden napra jut egy konfliktus, amelynek tanúja hősünk, egy buzizás, egy fogyatékos gyalázás és egy játszótéri, homokozós udvariatlankodás egy másik szülővel. Nőnemű szerzőnk az első két esetben tétlen szemtanú, mert gyerekkel van, míg a harmadik esetben szenvedő alany a homokozóban őrizetlenül hagyott játékvödör miatt, amelyet gyermeke rövid távon használatba vett. Ebben az esetben arra is felszólítják, hogy ne tegezze a vödör tulajdonosának marcona anyukáját.

És aztán persze kilukadunk a félelemnél, meg a szabadságnál… Mert hol máshol…

A liberálisok tehát azok, akikkel több rossz történik egy hét alatt, mint a kedves olvasóval egy élet során. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy intézik ezt el maguknak. Persze a liberális újságok egymás ujjából szopják ezeket a történeteket, de második szerzőnk esetében még azt is elhiszem, képes volt úgy mozogni Budapesten, hogy ez a sorozat összejöjjön neki. Kemény munka van ebben, higgyük el. Ezek az emberek bunkónak találják az ügyintézőt, aki ránk mosolyog és mindenben segít nekünk, őket 30 ezerre bünteti ugyanaz a rendőr, aki minket ugyanakkora gyorshajtásért ugyanott, ugyanakkor csak ötezerre, mi holnapra kapunk időpontot a szakrendelésre, ők meg csak jövőre. Ugyanaz volt a matektanárunk, ő gyűlöli, én máig köszönök neki. Nekem egyetlen kollégámmal sincs bajom, neki mindegyikkel. Őket minden hülye megtalálja, minket meg nem.

Rohadt pocsék lehet liberálisnak lenni, minden rossz velük történik.

Vagy még hazudósak is. A valóságismeretünk alapján szerintem nyugodtan maradhatunk ebben.

És végül, hogy ne lehessen a szokásos, érzéketlenség vádat bevetni ellenünk:

Tisztában vagyunk vele, hogy mekkora feladat beteg hozzátartozót otthon ápolni éveken, egy életen át. Tisztában vagyunk vele, hogy ezt a munkát a magyar állam jelenleg nem ismeri el. Támogatunk minden olyan törekvést, amely ennek a helyzetnek a rendezését segíti. De nézzétek meg, kivel mentek ki tüntetni. A liberálisok még nem segítettek senkin. Csak saját magukon. Hála istennek mostanában már magukon sem. Nem ti szorultok rájuk, a liberálisok szorulnak rátok, a nektek járó figyelmet és részvétet akarják csak ellopni.